Egy addiktológus ismerősömmel beszélgettünk a minap arról, hogy mennyire szomorú, hogy a legtöbb kultúrában – főleg a nyugatiakban egyébként – milyen központi elemet foglal el az alkohol. Én magyar nyelvterületen főleg vidéken tapasztaltam, nemcsak hogy úton útfélen kínálgatnak alkohollal, hanem a legtöbben szigorúan ragaszkodnak is, és erőltetik az ivást.
Szerintem ez hatalmas probléma, tekintve, hogy milyen nagy arányban vannak alkoholisták az országunkban – de az egész magyar nyelvterületre jellemző igazából. Az addiktológus barátommal, akit egyébként Zsoltnak hívnak, arról is beszélgettünk, hogy mennyire durva, hogy a legtöbb szociális eseményt nem tudjuk alkohol nélkül elképzelni, elég csak azokra a nagyon triviális eseményekre gondolni, mint például a barátokkal történő találkozás. Én is például nagyon kevés ismerősömmel tudok kijárni kávézni, egy-két barátom van, akikkel a közös programok mondjuk múzeumlátogatásból vagy mondjuk ebédből állnak, sokkal jellemzőbb az, hogy sörözni megyünk ki.
Az én nem titkolt véleményem, hogy a magyarok alkoholhoz fűződő viszonya rendkívül egészségtelen és ártalmas, nem is csoda, hogy ennyi alkoholizmustól szenvedő ember él, nagyon gyakran már otthonról is ezt hozzák, hiszen ezt látják valamelyik, vagy esetleg mindkét szülőtől. Nem hiszem, hogy van olyan magyar ember, akinek a családjában, szűk baráti környezetében legalább egy valaki ne lenne érintett.
Szerencsére vannak olyan kezdeményezések, mint a Felépülők, remek addiktológus szakemberekkel, akik alkoholfüggőségben szenvedőknek szerveznek 28 napos programot, aminek a segítségével leszokhatnak, és helyrehozhatják az életüket. Reméljük, minél több magyar ember ébred rá erre a problémára, és használja ki az ilyen lehetőségeket.