Ha valaki azt mondja, kultúra, egyből értjük, mire gondol. De mi van, ha ez a valaki arra kér minket, definiáljuk a fogalmat: egyből gondolkozóba esünk. És valóban: mit is jelenthet ez a szó, amit annyiszor használunk, annyi fajta fogalomra, jelenségre, dologra? Nehéz kérdés. Merthogy a kultúrára is áll, mint annyi mindenre, egyfajta definíciós paradoxon: minél többet, minél több kontextusban használunk egy szót, annál nehezebb meghatározni konkrétan, mi is az, amiről beszélünk.
A kultúratudomány erre tesz kísérletet.
Ha laikusok vagyunk, kis gondolkodás után azt mondanánk, hogy a kultúra: színház, zene, irodalom — szóval jószerével művészeteket mondanánk. Oké, de mi van a tudománnyal? — kérdezhetnénk. Az is kultúra – egészíthetjük ki gyorsan magunkat. És mi van, mondjuk, az építészettel? Hogy az valahol művészet? Nem lehet, hogy részben azért művészet — és ebben kulturális jelenség – mert valahol az emberi gondolkodásnak és érzéseknek a leképeződése? Mindenesetre lépjünk be picit ebbe az építészeti alkotásba: egy házba. Mit látunk? Bútorokat, szőnyegeket, ruhákat, konyhai eszközöket. Azt gondolnánk, hogy ezek a dolgok adottak a számunkra; hogy ezek a kulturális fejlődésen kívül esnek. Pedig nézzünk csak meg, mondjuk, egy 17. századi barokk karosszéket. Ugye mekkora a különbség a mi Ikeában vásárolt ülőalkalmasságunkhoz képest! Pláne, ha mondjuk egy középkorihoz hasonlítjuk. De nem is kell ilyen messze menni. Ha megnézünk egy 1930-as évekből való bútort – vagy akár kanalat -, látható lesz a különbség. De még ilyen messze se kell mennünk. Biztos mind emlékszünk – sokan ilyen körülmények közt nőttünk is fel – a 70-es, 80-as évek szocreál bútoraira, amik, ha máshonnan nem, a Szomszédok című legendás magyar sorozatból ismerős lehet. Mennyivel más formavilágot tükröznek, mint mondjuk a mai bútoraink, használati tárgyaink! Ennek oka, hogy ilyen sokat változott körülöttünk a világ nem 400 hanem akár csak 40 év alatt. Változott a világ, mert változott a gondolkodás — és a gondolkodással változott a kultúra.
A kultúratudomány valami ilyesmivel akar foglalkozni. Nem csak a magas kultúra termékeit – szépirodalom, színház, (művész)film stb. – elemzi; sőt nem is csak a populáris kultúra termékeit (kommersz film, szórakoztató irodalom, képregények) tárgyalja, hanem az olyan, mindennapi kulturális jelenségeket, mint az iparcikkek, a használati tárgyak, vagy épp a divat.
A higiénia a kultúránk alapja
Vagy épp a higiénia. A higiéniához való viszonyunk is nagy evolúción ment keresztül az évszázadok folyamán. Az ókori görögöknél és – főleg – a rómaiaknál az általános higiénia, a tisztálkodásra való igény még kitüntetett szerepet élvezett. Gondoljunk csak a római fürdőkultúrára! A rómaiak nem csak az Örök Városban építettek számtalan fürdőt, hanem a meghódított területeken, a provinciákon is. Így a mai Magyarország területén fennállt Pannonia provincia is bővelkedett fürdőkben; nem csak a “főváros” Aquincum, hanem olyan őrvárosok is, mint Floriana, amik a civilizált világot a barbarikumtól elválasztó határt, a “limest” őrizték.
Később, a középkorban, ahogy a rómaiak egyéb civilizációs vívmánya, úgy a higiénia is elvesztette jelentőségét. Gondoljunk csak a középkort feldolgozó filmekre: a benne látott, koszos, mosdatlan embertömegek nem csak a fikció szülöttei.
Egészen a 19. századig kell várni, hogy a maihoz hasonló higiéniakultúra újra előálljon. Az arisztokrácia és a polgárság itt már megengedhette magának a tisztálkodás luxusát; persze az ipari munkásságnak ez nem volt feltétlen elérhető.
Az általános (köz)higiénia elterjedése viszont a részint már a mi korunk szülötte. Sőt, annyira a mi korunké, hogy még dédanyáink is lehet, hogy elámulnának, ha ismernék a mi tisztálkodásra, szépségápolásra fordított energiáink nagyságát.
Ma már rengeteg kozmetikum, ápoló- és mosdószer között válogathatunk a boltok polcain — legyenek azok valós vagy virtuális polcok. Sőt, ma már, ha erre van igényünk, visszatérhetünk oda, ami őseinknek még természetes volt: magunk is elkészíthetjük a saját szépség, haj és bőrápolási szereinket.
De miért is készítenénk magunk a szappanjaink és szépségápolási szereinket, mikor ezek a boltok polcairól is könnyen leemelhetők?
Nos, elég, ha csak a környezetszennyezésre és a biológiai lábnyomunkra gondolunk. A nagy kozmetikumgyártó cégek éves szinten rengeteg szemetet termelnek, nem is beszélve arról, milyen intenzitással zsákmányolják ki a bolygó erőforrásait. Ha nem akarjuk ezt a tevékenységet támogatni, már egy jó választás az otthoni szappankészítés. A másik fontosabb érv természetesen a pénztárcánk: egy alkalommal simán előállítható fél évre elegendő szappanmennyiség. Na meg az sem elvitatható, milyen hangulatos családi vagy csajos program a közös szappankészítés.
Az ezekre fogékonyak számára kiváló lehetőséget a Humanity Webáruház. Az áruház 2013-ban alapult, és elsősorban szappan- és kence-alapanyagokat kínál vásárlóinak, az ökotudatosságra is nagy figyelmet fordítva. Utóbbinak jelei, hogy a lehető legminimálisabbra próbálják redukálni a műanyag felhasználásukat. Ezt olyan megoldásokkal érik el, minthogy a csomagokat a maradék kartonokkal töltik ki — így nem marad eldobásra kerülő kartonállományuk. Vagy például a szóródó termékeket nem fóliába, hanem papír zacskóba teszik.
A fent már említett kínálat is sokoldalú. Az oldalon megtalálhatóak szappankészítéshez és natúr kozmetikumokhoz szükséges eszközös és alapanyagok, bőr- és hajápolószerekhez tenzidek, vitaminok, konzerválók, de finomított és hidegen sajtolt olajak és vajak is. Utóbbiakat használhatjuk önmagukban és összetevőként is. Például a ricinusolajat — ami szintén megtalálható a weboldalon — használhatjuk közvetlen a hajunkra kenve növekedésserkentő szerként, de keverhetjük más összetevőkkel is, mondjuk szappankészítés céljából. Ha erre adnánk a fejünk, feltétlen szükségünk lesz egy szappanalapra: humanityaruhaz.hu/termek/melt__pour_transzparens_szappanalap_1_kg
Fontos tudni, hogy azokat az alapanyagokat, amik a Humanity Áruház oldalán pár kattintásra elérhetők, a nagy kozmetikumgyártó cégek (pl.: Wichy, Estée Lauder, Schwarzkopf, Caola, Beauty Cosmetics, Avon) is alkalmazzák termékeikben, így azt a minőséget, amiket professzionális gyártóktól szoktunk meg, lényegében otthon, a fürdőszobánkban is összeállíthatjuk.
Azoknak, akik még ismerkednek a szappankészítés rejtelmeivel, létrehoztak egy tudástárat is, amin keresztül elsajátíthatók a legalapvetőbb ismeretek. Innen könnyen szerezhetünk infókat, tippeket nem csak kencekészítésről, hanem általánosságban véve a a test- haj – és körömápolásról.
Lehetséges, hogy “félkész” termékre van szükségünk; olyan termékre, aminek alapja már készen érkezik, és nekünk csak befejezni, egyéni igényeinkhez igazítani kell. A szappankészítésnél maradva ilyen a “félkész” termék a Melt & Pour transzparens szappanalap is. Mivel növényi szappanalapról beszélünk, nem kell attól félnünk, hogy a különböző vegyi anyagok károsítják a bőrünk: a természetes alapanyagok garantálják a kímélő és ápoló hatást. Mivel egy transzparens azaz átlátszó szappanalapról beszélünk, a szappankészítés során egyéni esztétikai igényeinkhez alakíthatjuk a a majdani szappan színét, mintázatát is. Az ehhez szükséges pigmentek, színezékek, iszapok is elérhetők az oldalon, szintén pár kattintásra, rengeteg fajta színben, formában és állagban. Érdemes egyébként a gazdaságosabb, 1 literes kiszerelést választani: nem csak árban éri meg jobban, hanem praktikusabb is, hogy mindig kéznél van egy adagnyi szappanalap, ha fogyóban lenne a szappankészletünk. A következő link egyből az 1 literes kiszereléshez visz minket, így egyből a kosarunkba rakhatjuk: humanityaruhaz.hu/termek/melt__pour_transzparens_szappanalap_1_kg