A gimnázium óta már nem tudom pontosan, hogy mit gondoljak a magyar kultúráról. Addig nagyjából csak Kölcsey, Berzsenyi, Petőfi és Arany műveit kellett tanulmányozni, és meglehetősen halvány fényt kaptak az olyan alkotók, mint pl. Vajda János, vagy Dsida Jenő.
Egyszerűbben fogalmazva: aki nem volt az irodalmi kánon egyik meghatározó alakja, azzal jóformán nem is foglalkoztunk az órákon. Hiába írt szebb, gondolatibb, vagy inspirálóbb verseket, mint mondjuk a fentebb említett nevek közül valamelyik, nem számított.
A tehetség megítélése különben is szubjektív dolog. Mindenesetre, legalább az embernek megvan az a szabadsága, hogy a kötelező elfoglaltságok és tanulmányok elvégzése után annak szenteli a figyelmét, aminek csak szeretné.
Csak valamiért mindig elszomorított az, hogy pusztán a tananyag merevsége miatt a diákok nem ismernek meg sok olyan alkotót, írót, művészt, aki egyébként jó hatással lehetne a jellemfejlődésükre nézve.
Egyik barátommal ezért kitaláltuk – már felnőtt fejjel – , hogy megtervezünk egy túrasorozatot, ahol ilyen perifériára szorult írók műveit olvassuk fel egymásnak.
Nagyjából 5 alkalmat álmodtunk meg, persze ez a szám az időjárástól és egyéb körülményektől függően, változhat.
Arra persze nem gondoltunk, hogy az erdei felolvasásokra érdemes lenne felvértezni az autót. Legmerészebb képzeletünkben sem jutott eszünkbe, hogy Magyarországon lehet majd dolgunk egy olyan állattal, amelyik majdnem akkora, mint mi.
Éppen az első ilyen megtervezett felolvasásunkat tartottuk, amikor egy rémisztő hangra lettünk figyelmesek.
Szerencsére, egyikünknek sem esett bántódása, mert éppen közeledett egy autó, és a sofőr észrevette, hogy valami nincs rendben, így eszelős módjára elkezdett dudálni.
Nem vagyunk abban biztosak, hogy mit láttunk, de nagy valószínűséggel egy farkasba sikerült belebotlanunk.
Sok pont volt a bakancslistánkon, de ez bizonyosan nem volt a felsoroltak közt.
Arra gondoltunk – hogyha folytatni szeretnénk a felolvasásokat – muszáj leszünk szerezni valamiféle vadriasztót az autóba.
Néhány percnyi keresgélés után találtunk rá az autofelszerelesek.hu nevezetű oldalra, ahol elérhető volt egy-két vadriasztó autóba.
Persze, arról fogalmunk sem volt, hogy működik egy ilyen masina, szóval alaposan elolvastuk az autofelszerelesek.hu-n található leírást.
Az Etab Siren7 max voltaképpen egy vadgázolás elleni rendszer, amelynek segítségével hatékonyan megvédhetjük autónkat (és magunkat is) a vadkártól.
Mágnessel van megoldva a rögzítés, így nem kell aggódnunk amiatt, hogy az első kanyarban elhagyjuk véletlenül.
Az autofelszerelesek.hu-ról rendelhető Etab Siren7 max 115 decibeles hangerősséget tud produkálni, ráadásul nem is kell elektronikusan bekötni.
Az autofelszerelesek.hu-n az is jól láthatóan fel van tüntetve, hogy a vadriasztót autóba a jármű elejére kell felhelyezni, és voltaképpen a légáramlat fogja hangzásra bírni.
Az Etab Siren7 max-szal nemcsak a dúvad, az apróvad, vagy a nemes vad ellen szerelkezhetünk fel: felelőtlenül rohangáló kutyák és macskák ellen éppolyan helytálló, mint pl. egy szarvas ellen.
Nagyon örültünk, hogy rátaláltunk az autofelszerelesek.hu-ra, mert így sokkal nyugodtabban tesszük ki a lábunkat városon kívülre is.
Nem kell attól tartani, hogy útközben váratlanul a szélvédőnknek ugrik egy szarvas, vagy elénk szalad egy róka, mivel az Etab7 max az állatok hallásához mérten igen kellemetlen hangot bocsát ki.
Utólag nagyon nevettünk magunkon, hiszen igencsak megnehezítettük a saját dolgunkat: a magyar kultúra “érdemtelen kitaszítottjait” városon belül is védhettük volna, nem kellett volna kiszaladnunk emiatt az erdőbe.
Mindenesetre, így legalább alkalmunk volt találkozni egy farkassal, és az autofelszerelesek.hu-t is megismerhettük.