Szenvedélyem a magyar nyelv és irodalom.
Már általános iskolás koromban is imádtam olvasni és írni is, gyerekkorom nagy álma volt az, hogy egyszer sikerek író legyek. Idővel aztán változott ez az elképzelésem, egy ideje már nem szeretnék híres regényíró lenni, de persze ettől függetlenül még megmaradt a magyar irodalom iránti rajongásom. Számomra szinte teljesen természetes volt, hogy a középiskola után bölcsészkarra fogok felvételizni, és a mai napig úgy gondolom, hogy életem egyik legjobb döntése volt. Imádtam az egyetemen eltöltött időszakot, rengeteget tanultam a tanáraimtól, sőt, a csoporttársaimtól is, fantasztikus műveket olvashattam, úgy érzem, ez az ötéves tapasztalat rengeteget segített abban, hogy az a szociálisan érzékeny, intelligens, kommunikatív, magabiztos ember lehessek, aki ma vagyok, és akire büszke tudok lenni.
Regényírói álmaim feladása után számomra magától értetődő volt, hogy az elkövetkezőkben azzal szeretnék foglalkozni, hogy mindazt a tudást, amit felhalmoztam bölcsészkaros tanulmányaim során, illetve az irodalom és a magyar nyelv iránti rajongásom átadhassam másoknak. Tanár lettem.
Tapasztalatom szerint a mai fiatal diákokat teljesen más ingerek érik, szó szerint beleszületnek egy digitális kultúrába, ezért is nevezik őket digitális bennszülötteknek. Nekik már nehezebb átadni az irodalom szeretetét, szívesebben néznek filmeket, mintsem olvasnánk. Ez persze teljesen érthető, nem is hibáztatom őket, és egyáltalán nem tartom lehetetlen küldetésnek azt, hogy ugyanannyira élvezzék a magyarórákat, mint amennyire én szerettem anno középiskolában, egyszerűen csak meg kell találni velük a közös hangot, ez pedig, tapasztalatom szerint, a gépek nyelve. Igyekszem online játékokkal, képes nyomtatványokkal színesíteni az órákat, mindeközben meg tartani is próbálom a lépést a divatos zenékkel, trendekkel. A dolgozataikat vagy házi feladataikat gyakran e-mailben kérem tőlük, ezzel ráadásul még környezettudatosabban is tudok tanítani, hiszen jelentősen kevesebb papírt használunk, mióta ráálltam erre a rendszerre. Aminek pedig elengedhetetlen kelléke egy laptop.
Egészen nagyszerű dolog egy laptop tulajdonosának lenni. Néhány kattintást és gombnyomást követően máris könnyedén üzembe helyezhető a kis gép, ezek a mai darabok már annyira könnyűek, hogy szinte nem is lehet érezni a súlyát, ha az ember az ölében tartja. Ugyancsak roppant egyszerű művelet az internetre fellépni velük, különböző közösségi oldalakhoz csatlakozni, híreket, könyveket olvasni, rákeresni a buszom menetrendjére, kinézni valamelyik jó kis oldalról a vacsora receptjét. Számos haszna van egy jó laptopnak, karban tartani őket azonban valamivel problémásabb, legalábbis egy olyan számítástechnikai analfabéta számára, mint jómagam, aki egyébként teljesen jól elvan felhasználó szintű ismereteivel.
A laptop azonban nincs tisztában azzal, hogy jómagam nem rendelkezem különösebben kiemelkedő számítástechnikához kapcsolható képességekkel, ezért rendre hangosan zúgni kezd, ha túl sok idő telik el az utolsó tisztítása óta, vírusokat szed össze – szomorú tapasztalat, hogy a számítógép vírusos megbetegedéseid nem lehet a CD-olvasójába helyezett antibiotikummal kikezelni −, elromlik egy-egy billentyűje, sőt, időnként az egész berendezést cserélni kell, ha már túlságosan elavult.
Áldott szerencse, hogy a mai világban nem kell kozmopolitának lenni a teljes értékű létezéshez. Az, hogy jómagam fikarcnyit sem értek a laptopokhoz, még nem jelenti azt, hogy nem rendelkezhetek egy kiválóan karbantartott géppel. Külön kiemelendő ugyanis, hogy az eszközöket általában nem jó ötlet csak akkor laptop szervizbe vinni, mikor már meghibásodtak. Érdemes időnként tisztíttatni őket, újratelepíteni az operációs rendszert, a megfelelő vírusirtásról már nem is beszélve. Bevallom, nekem sem időm, sem energiám ezekre a dolgokra, főleg annak fényében, hogy nem is értek igazán az ilyesmihez. Szerencsére méga hozzám hasonló antitalentumoknak sincs egyéb dolguk, mint egy jó laptop szervizfelkutatása.
Én például már évek óta a PCmentor Számítógép és Laptop Szervizbe járok, ha bármi gondom akad a kütyükkel. Sőt, igazából ritkán szoktam megvárni azt a pontot, ahol már gondom akad a kütyüvel, jobb szeretem inkább rendszeresen vinni laptop szervizbe a gépemet, az a tapasztalatom, hogy így jelentősen megnövelhető az élettartama egy átlagos eszköznek, ráadásul, ha rendesen karban van tartva, sokkal felhasználóbarátabb a viselkedése. Ha bizonyos időközönként alaposan megtisztítják a belé kerülő portól és egyéb szennyeződésektől, nem zúg, ráadásul gyorsabb is, a szoftver újratelepítésével szintén sokkal gyorsabbá válik, ami számomra prioritás (régi vicc, hogy ha egy ember igazi természetét akarod megismerni, csak ültesd le egy lassú gép elé, lassú internettel). Rengeteg kellemetlenség elkerülhető azonban, ha alaposan figyelünk a számítógépünkre. Ugyanúgy, mint ahogy fogorvos sem csak akkor illik járni, ha már fáj a fogunk.
Történt egyszer, hogy a diákjaim házi olvasmányokról írt beszámolóit nem írásban, hanem begépelve, e-mailben elküldve kértem tőlük. A beérkezett dokumentumokat szépen le is mentettem a megfelelő merevlemezen a megfelelő mappába, kijavítgattam, kommentárral láttam el a műveket, leosztályoztam, tehát elég sok munkát fektettem bele. Este későig dolgoztam rajta, mikor végeztem, kikapcsoltam, mint ahogy mindig is szoktam, másnaptól pedig úgy döntött a laptopom, hogy többé nem hajlandó bekapcsolni. Az imádságtól a szitkozódásig mindent kipróbáltunk, én már azon voltam, hogy földhöz vágom a gonosz ketyerét, amikor egyik ismerősöm javasolta, hogy vigyük inkább el egy jó szerelőhöz, ő ismert jó laptop szervizt. Ekkor találkoztam a PCmentor csapatával először, de akkor még nem sejtettem, hogy nem utoljára! A szakembereik egyébként rendkívül segítőkészek voltak, gyorsan felmérték a helyzetet, szétszedték és megvizsgálták a gépet. Elmagyarázták, hogy a laptopom alaplapja sérült, úgy tűnt, hogy valami belefolyhatott, én pedig beismertem, hogy néhány hónappal azelőtt valóban rácsöppent a billentyűzetre egy kevés kóla… Meg is volt a probléma gyökere azonnal. A fájlokat tartalmazó merevlemez azonban szerencsére nem sérült. Így tulajdonképpen csak egy alaplapot kellett cserélni a laptopomban, illetve billentyűzetet is, mert sajnos annak is sérültek bizonyos elemei. Szinte észre sem vehető idő alatt végeztek vele, kértem akkor már hozzá egy alapos tisztítást és egy újratelepítést is. Emlékszem, nagyon meg voltam elégedve az eredménnyel! Nemcsak, hogy gyorsan dolgoztak, de rendkívül kedvesek és segítőkészek is voltak, engem annyira meggyőztek, hogy azóta sem vagyok hajlandó máshoz vinni a laptopom, ha szervizelésre van szüksége. Ráadásul valóban, ahogyan ígérték, a következő bekapcsolásnál pontosan ott voltak a mentett dokumentumok, mint ahol hagytam őket az incidens előtt. Mintha csak varázsoltak volna!
Azóta is rendszeresen hozzájuk viszem a laptopom, sőt, már több ismerősömnek is ajánlottam, mivel Pesten és Budán is van üzletük, szinte biztos, hogy mindenki talál egyet közel az otthonához. Természetesen, a diákjaimnak is elmeséltem az esetet, akik egyrészt nevettek rajtam, hiszen ők tudják, hogy manapság már nem olyan nehéz az elveszettnek hitt adatok visszaállítása, néhányan pedig csalódottnak tűntek, örültek volna, ha örökre elvesznek a jegyeik az éterben… Páran elmesélték, hogy szintén a PCmentorra esküsznek, és ha a mai tinédzserek meg vannak elégedve valamilyen számítástechnikai szolgáltatással, akkor az biztosan nem lehet rossz!