Mindig is oda voltam a szép, népies motívumokért. Szerettem a hímzett dolgokat, a szőtteseket. Nem az a tipikus ízlés, de én már 10 évesen is imádtam az ilyesmit és ez azóta sem múlt el. A különböző területek hagyományos mintáit a mai napig hiba nélkül felismerem. Tervezgetni is szoktam időnként olyan ruhákat, amiken szépen látszódnak a magyar néphagyomány jellegzetes mintái.
Idén költözöm új lakásba és arra gondoltam, hogy nem a mainstream, összeszerelhetően vásárolt bútorokkal rendezem be a lakást, hanem olyat szeretnék, ami egyedi és tényleg az én ízlésem szerint való. Egy barátnőm belső építész és sokat segített a tervek elkészítésében. Az én divatterveimből ihletet merítve készített gyönyörű látványterveket. Innentől kezdve már csak a kivitelezéssel volt probléma. Illetve nem is azzal, hanem az árával. Az egyedi bútorok elképesztő sokba tudnak kerülni. Az asztalosok szinte bármennyit elkérhetnek mostanában, annyira kevés a konkurencia a piacon. Ha meg még jót is akarunk, az valami hihetetlenül drága lesz.
Mitől lesz olcsó egy konyhabútor?
Ahogy azt itt olvastam, végtelen dologtól függ, hogy végül hol állapítják meg az árat. Ami leginkább befolyásolja, az az anyag. Én persze fából képzeltem el, de a jelek szerint a fa a legdrágább alapanyag, mivel az a legszebb is és a legtartósabb is. Ez viszont sajnos olyan dolog, hogy ha nincs rá keret, akkor nem tudunk mit csinálni. Arra is emlékszem, hogy 10 évesen úgy írtam le a házat, amiben lakni fogok, hogy két emeletes nagy kertes ház medencével és a pincében egy helységgel, amiben bárpult van, billiárd terem, csocsó- és ping-pong asztal, valamint darts tábla természetesen. Emellett nem hiányozhat egy kis tornaterem és egy szauna sem. Ma ott tartok, hogy örülök, mint kiskutya a farkának, hogy van egy kis lakótelepi lakásom a külvárosban, amit végre nem bérlek, hanem az enyém. Hát, változik a világ. De ugyanígy felhozhatnám azt is, hogy az a 10 éves kislány, aki ezt a házat képzelte el magának, milyennek képzelte el az ideális férj-jelöltet. Persze nem azt mondom, hogy a gyerekkori álmainkat el kell felejteni úgy, ahogy vannak, de nyilván időnként lejjebb kell belőlük adni. Ha 10 évesen tudtam volna, mennyit fogok 25 évesen keresni és az álmaim mennyibe kerülnek, nem lettem volna és sem ilyen szabad fantáziájú. De ez így van jól. A gyerekkor az álmodozásra való.
Tehát a bútor a sokkal olcsóbb, ám nem olyan álomszép farostlemezből lesz. Semmi vész, az is ugyanúgy faragható, abban is gyönyörűen fognak kinézni a megálmodott minták.
A http://konyhabutorom.hu/konyhabutor-olcson.html oldalon bemutatják, hogy mitől olcsó egy konyhabútor. Azt írják, hogy ha nem csináltatom, hanem egy használtat javíttatok meg, akkor is ki tudok jönni belőle nagyon jól árban. Biztos vagyok benne, hogy a rokoni- baráti körben akad olyasvalaki, aki éppen selejtezne valami konyhabútort. Egy jó asztalos átalakíthatná nekem azt. Ha jól emlékszem, nagymamám pincéje pont ilyen dolgokkal van tele. Szegény képtelen kidobni bármit is. Persze, ha jó állapotban van, nem is kell, különben mi lenne az olyan alkalmakkor, mint például ez.
Azt hiszem, már sínen van a projektünk, már csak meg kell találni a mesterembert, aki meg is csinálja nekem elérhető áron.