Kisgyerekkorom óta fontos számomra az országunk kultúrája, ennek művelése és hagyományaink őrzése. Ered ez a hozzáállásom neveltetésemből is, de emellett az idő múlásával és több tudás szerzésével még inkább közelebb kerültem a magyar kultúrához. Véleményem szerint, a magyar kultúra nagyon gazdag és sokszínű, hosszú történelme és sajátos földrajzi elhelyezkedése miatt. Mivel országunk Közép-Európában helyezkedik el, és az évszázadok során számos más kultúrával találkozott és keveredett, így egyedi, sokszor keleti és nyugati elemeket ötvöző hagyományok alakultak ki itt.
Maga a magyar nyelv is kifejezetten egyedi, a finnugor eredete mellett nagy hatással voltak rá a türk és germán nyelvek is, így egy nagyon gazdag szókincs alakulhatott ki. Egészen egyedi és tömör kifejezésmódokra képes a nyelvünk, ami megjelenik remek líránkban is, József Attilától kezdve, Ady Endrén át, Arany Jánosig. Számomra is a kultúránk egyik legkedvesebb darabja az irodalom.
Nagyon szépnek találom azt is, hogy mennyire szerteágazó a magyar kultúra, így igen sokféle érdeklődésű ember megtalálhatja azt a szeletét amellyel szívesen szeretne foglalkozni. Sokan a néptáncban találjak meg magukat. Ez a hagyomány ötvözi, magán a mozgáskultúrán túl a magyar zenét is és a népies öltözködést is. Így egy nagyon izgalmas és látványos elegye lesz a népszokásainknak. A magyar népzenei hagyományokat olyan zenészek is híressé tették, mint Bartók Béla és Kodály Zoltán, akik rengeteg magyar népcsoport zenéit gyűjtötték össze, dolgozták fel és népszerűsítették. Ez a két zeneszerzőnk nemcsak Magyarországon, hanem a nemzetközi zeneművészetben is nagy hatást gyakoroltak a népzene modern feldolgozásában.
Az említett néhány területen túl tényleg rengeteg más oldala is van kultúránknak, számos gazdag és egyedi ételünk van, a nemzetközileg híres gulyás levestől kezdve a madártejig. Valamint a népművészetünk, a fazekasságunk és a hímzéseink is igen gyönyörűek és karakteresek. Én személyesen, az utóbbi időben egy igen érdekes és nem túl sokak által művelt területen találtam meg magamat, a régi magyar pénzekkel való foglalkozásban és ezek gyűjtésében, azaz a numizmatikában. Egy adott ország által használt pénz igen sokat árul el az adott kultúráról. Például maga az is, hogy milyen fémből verték az érméket, árulkodik arról, milyen ásványkincsekben gazdag az adott terület. Érdekes példa erre, hogy a szocializmus idején Magyarországon alumíniumból készültek a pénzérmék, mint oly sok minden más használati tárgy, mivel a bauxit volt az egyik leggyakoribb ércünk. Így joggal kapta az alumínium azt az elnevezést, hogy a magyar ezüst. Ezen túl, az országok pénzein megjelenő különböző alakok és szimbólumok még több információt rejtenek a kultúráikról. Megjelennek jelenlegi pénzeinken például fontos történelmi alakok, Deák Ferenc, Széchenyi István, Szent stb, valamint építészeti nevezetességeink, mint a Lánchíd, illetve bennszülött állatok és növények, mint a nagykócsag vagy a nőszirom.
A korábbi idők pénzei is rengeteget elárulnak azokról az évekről, amikor készültek. Történészek által aktívan kutatott téma a fizetőeszközök létrejötte. Először köveket és kagylókat használtak erre a célra az emberek, azonban ezek nem voltak sem univerzálisan azonos értékűek, sem értékállók. Pénzt verni először az anatóliai Lüdiában kezdtek. Tőlük a főníciaiakon keresztül terjedt el ez a Földközi-tenger többi népéhez. A görögök is hamar meghonosították és terjesztették ezt a szokást és végül tőlük, ahogy oly sok minden mást is, átvették a rómaiak is a pénzverést. A rómaiak bevezették méltán híres és értékálló ezüst pénzüket a dénárt, amely a hatalmas birodalmukon belül egységes fizetőeszköz volt, ezáltal a gazdaságot is sokkal egységesebbé tette, a kereskedelmet pedig egyszerűbbé. A pénzérmékre gyakran kerültek fel ebben a korban istenségek képei, később ezt pedig császárok, királyok arcai követték. Az uralkodók ezen szokása a középkorban is általános volt, amikor trónra lépett az új király begyűjtette, beolvasztotta a régi pénzérméket és újraverette a saját arcképével és hatalmi szimbólumaival, ezzel éreztetve hatalmát.
Maga a régi pénzek gyűjtése is a rómaiaktól ered. Augusztusz császár gyűjtötte a birodalma különböző pontjain használt érméket és ezt a szokását sok őt követő császár is átvette. A hobbi a középkorban is főként előkelőségek kiváltsága volt, mivel alacsony szinten volt az országok közti kereskedelem, így nehéz volt külföldi valutákhoz hozzájutni. Tovább nehezítették még a régi pénzek gyűjtését, a már említett, királyi hatalom átvételt követő érmék beolvasztása és újraveretése.
Visszanézve a régi magyar pénzeket is rengeteget tudhatunk meg a különböző történelmi korokról. Végignézhetjük királyaink korabeli apró ábrázolásait, jelképeiket, továbbá az újabb korokból származó pénzeken láthatjuk, az adott rezsim melyik történelmi alakokat tartotta fontosnak, példamutatónak és történelmi elődjének.
Nagyon sokat segített nekem a numizmatikában való elmerülésben a Procopius Numizmatika Érmebolt és Aukciós Ház. Már a weboldalukon található kedvcsináló és összefoglaló a pénzgyűjtés történelméről segített ezen a pályán elindulni. Ezen túl, nagyon sokat segített szakmailag elsőrendű csapatuk a pénzgyűjtés megkezdésében is. Ők Magyarország egyik legnépszerűbb régi pénzekkel kereskedő cége, érmeboltként és aukciósházként is funkcionálnak, és mindig találhat náluk az ember újfajta, egyedi és ritka érméket a gyűjteményébe. Abszolút egyetértek a szlogenjükkel, ami: ,,Érme bolt – hozzánk bármikor fordulhat, ha érmét venne vagy adna el!”, nagyon segítőkész a csapatuk, abban az esetben is, ha az ember el akarná adni örökségből megmaradt régi pénzérméit, vagy bankóit. Szakértő csapatuk a pénz nemesfém tartalma, kora és ritkasága alapján becsüli meg az értékét és az eladó elvárásait is meghallgatva tesz árajánlatot. Ezzel szemben, egy nem specializálódott régiségboltban gyakran csak az érme nemesfémtartalma alapján mondanak egy árat, illetve az interneten is könnyen átverhetik az embert amennyiben ott próbálná meg eladni régi érméit.
Ahogy egyre jobban elmélyedtem a numizmatika világában, számomra is világossá vált, hogy minden egyes érme mögött egy aprócska részlet rejtőzik történelmünkből. Legyen az egy középkori magyar király arcképe, egy híres épület ábrázolása vagy egy szimbólum, amely megőrizte a népünk álmait és vágyait – minden egyes darab olyan, mintha visszarepítene az időben. Mindezek az érmék nemcsak számomra, hanem talán mindenkinek lehetőséget adnak arra, hogy közelebbről megismerjük múltunkat, és büszkeséggel töltenek el, hiszen a magyar történelem minden nehézsége ellenére képes volt megőrizni és továbbadni értékeit. Hiszem, hogy a numizmatika nem csupán egy hobbi vagy gyűjtőszenvedély, hanem egy különleges módja annak, hogy közelebb kerüljünk hazánk történetéhez, értékeihez és hagyományaihoz.
A jövőben is szeretném folytatni a gyűjtést és mélyíteni a tudásomat ebben a csodálatos témában, mert úgy érzem, ezzel egy apró módon én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy a magyar kultúra és történelem kincsei megőrződjenek a következő generációk számára. Ebben pedig úgy érzem, a Procopius Numizmatikánál még sok segítségre fogok lelni, ugyanis végképp igaznak tartom a szlogenjüket: ,,Érme bolt – hozzánk bármikor fordulhat, ha érmét venne vagy adna el!”