„Megint eljött az újabb, lélekölő hétfő. Ugyan kinek van ilyenkor kedve felkelni, dolgozni, enni, inni, aludni, élni?”
Ismerős érzés, ugye? Úgy fél évvel ezelőttig én is így indítottam minden egyes hetemet. Hétfőnként késve érkeztem meg a munkába és nem létezett az a mennyiségű kávé, amit magamba dönthettem, mert így is utáltam az egész napot. És ha a hétfőm rossz volt, akkor ebből egyenesen következik, hogy a keddem is rossz lett, amit követett egy pocsék szerda, és egy így ment tovább egészen péntekig. A péntekeket mindig is szerettem. De hát ki nem?
Aztán fél évvel ezelőtt elérkezett a pillanat. A felébredés pillanata amikor rájöttem, hogy így nem mehet tovább, muszáj leszek valami ösztönző dolgot kitalálni a számomra, hogy ne teljen el felettem az élet így, ilyen folyamatos szánakozásban és utálkozásban.
A nagy újítás
Először csak kicsiben kezdtem a dolgot. Nagyon kötődöm a gyökereimhez, a magyar hagyományokhoz. Ezért elkezdtem a magyar szokások szerint, kulturálisan felfűzni a napokat, a saját időbeosztásomat hozzápasszítani valamilyen tipikusan magyar dologhoz. Például, ha hétfő, akkor az a magyar bor napja lesz és a munka után nem sajnálva magamra a pénzt, megiszom egy finom pohár tokaji bort. De máskor nem. Ez a nedű kifejezetten a hétfőknek lesz fenntartva.
Ez a módszer be is jött egy darabig. Tényleg rugalmasabban indultak a hetek. De aztán éreztem, hogy ez kezd kevés lenni, ezért tovább kellett mennem. Ezért kitaláltam, hogy keddenként, hogy megmaradjon a hétfői lendület, ugyanis elkezdtem azt érezni a keddekkel kapcsolatban, hogy átmentek egy sunyi kis hétfőbe, valami jó magyaros étterembe fogok eljárni. Igazából heti egy éttermi étkezést azért mégiscsak megengedhetek magamnak. Ezen a véleményen voltam.
Ilyenkor olyan ételeket eszem, amiket otthon nem állnék neki elkészíteni a saját magam számára, pedig nagyon-nagyon szeretem őket enni. Úgyhogy minden kedden valami jó tartalmasat eszem: túrós csuszát, gulyás levest, és ha valami kisebbre vágyom, hát akkor csak egy lángost veszek valahol.
Egy szokás kialakulása
Annyira belejöttem a dologba, hogy pár hét alatt szinte automatikusan jött a nassolós szerda. A szerda amúgy is egy jó nap, hiszen a végével, tudod, hogy most már kevesebb van vissza a munkahétből, mint amennyit eddig ledolgoztál. Ezért ennek a hét közepén található napnak méltó megünneplése lehet egy finom kis somlói galuska. Vagy madártej. Mmmmm. Ezek szintén olyan ételek, amiknek magamtól nem állnék neki otthon, de így, hogy minden héten meglepem magamat valami ilyesmivel, már nem szokott random helyeken és random időkben rám törni a vágy, hogy mennyire ennék egy Rákóczi túróst.
A csütörtökre megint valami alkoholos felspanolást kellett kitalálnom. Amúgy is általános vélemény, hogy kulturálisan sok alkoholt fogyasztunk, na meg heti egy doboz sör azért még senkinek nem ártott meg. Ezért minden csütörtökön meglepem magam kizárólag egy doboz magyar sörrel. Itt azért néha csalok, ugyanis esetenként gyümölcsös sört iszom, mert ilyenkor nyáron nagyon jól tud esni és hát nem is mindig a magyar márkát választom, de szerintem ennyi kis botlás még beleférhet a kulturális hovatartozásom tisztán tartásába.
A magyarok sörözési kultúrájáról és arról, hogy nálunk ez milyen szent és sérthetetlen dolog itt többet is olvashattok.
A péntekek pedig már igazi örömünnepnek számítanak, így aznapra már nem is volt szükség, hogy valami jutalmat kitaláljak magamnak. A csütörtöki sörökre azért is van szükségem, mert egy kis előünneplésként tekintek a csütörtökökre. És ez a rituálé ad egy kis lendületet, hogy a pénteket már mindenképpen kibírjam.
De itt nem tudtam leállni
Bizony, itt nem tudtam leállni. Annyira megszoktam, hogy minden napra van ez a kis apróság, ez a kis meglepetés, amit várhatok, ami segít nekem továbblendülni a nehéz dolgokon, hogy van egy rendszer, ami kilátásba helyez valami biztosat, valami jót, amit tudom, hogy szeretek. Ezért úgy éreztem, hogy péntekre is szükségem van valamire.
Ezért kitaláltam, hogy péntekenként olninefilmeket fogok nézni. Na, hát ebben tudom, hogy első ránézésre nincsen semmi bizarr és meglepő, hiszen nem én vagyok az első a világegyetem és a Föld bolygó történetében, aki ilyesmire adja a fejét. Sőt, már többször előfordult velem is, hogy onlinefilmek nézésébe kezdtem. Tehát a dolog érdekessége, és különlegessége nem itt, nem ezen a ponton kezdődik. Hanem ott, hogy én azt döntöttem el, hogy kifejezetten célzottan fogok onlinefilmeket nézni.
Mármint: mivel a péntek a felszabadulás napja, ezért elhatároztam, hogy ezentúl minden pénteken meg fogok nézni egy vígjátékot. Mindegy, hogy régi, vagy új, magyar, vagy angol. Teljesen mindegy, hogy hol játszódik és, hogy kik a szereplői. Tudom, ez egy elég bő kategória és nem vállalkoztam ezzel sokra, de egy erős kiindulási pontnak bőven és éppen elég volt.
De a dolog tovább fejlődött
Aztán jött a forradalmi ötletem, hogy vasárnaponként, tekintve a nagy gyászos és szomorú hangulatát, háborús filmeket fogok nézni. Szeretem is a háborús filmeket, mert izgalmasak és tanulságosak, de nem mindig veszem rá magamat, hogy megnézzem ezeket a filmeket, pedig a többségük kultikus és klasszikus. Így viszont már, hogy a szokásommá vált, mindig nagy érdeklődéssel várom a vasárnapi választásaimat.
Itt is elég vegyes körképre kell gondolni, ugyanis, ha nagyon nincs kedvem a történelmi filmekhez, akkor a háborús kategóriát nyugodt szívvel bővítem ki a kitalált háborúkra, scient fictionre és fantasy filmekre.
Ezután már úgy gondoltam, hogy az eddigi rituálémat is ki lehet egészíteni és a hétfői borok mellé, mért ne nézhetnék romantikus, nyálas filmeket. Egyébként ezek a habkönnyű blődségek nagyon tudnak passzolni a hétfői hangulatokhoz.
Aztán ott vannak a keddi horrorok. Tinédzser korom óta rajongok a borzongásért. Sosem álmodok rosszat ezektől a filmektől, mert kiválóan el tudom különíteni a valóságot a fantázia világától, agy minden egyes, a filmekben megjelenő eszközről tudom, hogy ezek csak stúdióban előállított körülmények. Tudom, hogy van akinek ez nem megy.
És ha már a fantáziáról van szó, szerdánként jöjjenek a fantasy filmek. Azt hiszem, ez a kedvenc napom. Nagyon szeretem az elvarázsolt világokat, a kitalált helyszíneket, az újra alkotott univerzumokat a saját szabályaival és törvényeivel. Szeretem, ha egy másik univerzumban játszódik, szeretem, hogy itt a mostani világunkat egészítik ki. Minden megoldás érdekel.
És végezetül ott vannak a csütörtökök. Ezekre a csodálatos napokra nem találtam ki a magam számára semmilyen film kategóriát. Ezt a napot meghagytam az ajánlott filmeknek és a nosztalgiának. Csütörtökönként olyan alkotásokat nézek meg, amiket már régóta meg akartam nézni, és egyik másik napomba sem fért bele. Illetve, ha ismerősök, kollégák, vagy egy fórum ajánl valamit.
Eleinte azt hittem, hogy nehéz lesz ezt a programot követni, de kiderült, hogy a mozi.ma oldala egy abszolút felhasználóbarát is lap, ahol nagyon sokat tesznek azért, hogy az idelátogató abszolút mértékben kielégíthesse az onlinefilmek iránti szeretetét. Minden kategóriában találhatóak itt filmek és a keresés is nagyon egyszerű, hiszen sok kategória és szűrési lehetőség áll a rendelkezésünkre. A filmek előtt ráadásul előzetes is található, így pár perc alatt el lehet dönteni, hogy valóban arra a műre vágytunk-e.
Már két hónapja folytatom ezt a projektet és eddig sosem okozott nekem csalódást. Mindent megtaláltam itt, amit kerestem és mindig szuper filmeket ajánlott nekem, további megnézésre.
Biztos vagyok benne, hogy amíg meg nem unom ezt szokásrendszert, amit kitaláltam magamnak, mindig segíteni fog nekem ez az oldal.
És ha tetszett az ötletem, hogy tudod elviselhetőbbé tenni az idő múlását, akkor tarts velem! Ez az oldal garantáltad megfelel majd neked is. Hiszen láthattad: nincs számára lehetetlen küldetés!