Ha az ember kiteszi a lábát otthonról, akarva akaratlanul is meghallja mások beszélgetését. A lépcsőházban, amikor Marika néni kiabál a harmadik emeletről Katikának a 12 éves unokájának, hogy ott felejtette a kardigánt, vagy a metrón az aznapi vacsoráról szóló tanakodást két anyuka között. Az ember hall néha cifra dolgokat is, mulatságosakat is, ezzel nincs is baj, elvégre ez az élet rendje, mert kommunikálunk egymással.
Azt azonban sosem gondoltam volna, hogy a hétvégi kiállításnézésemhez narráció is jár, persze, nem a múzeum szervezésében, hanem két idősödő nénikétől, akik épp akkor gondolták jónak megvitatni a hét történéseit. Nyilván olyan hangerővel, hogy neked semmi esélyed sincs arra, hogy rajtuk kívül bármire is oda tudj figyelni és akár egy kicsit is a magyar kultúrát élvezni tudd, amiért végül is múzeumba jöttél.
Én igyekeztem ugyan elmerülni Munkácsy ecsetvonásaiban, azonban egyre inkább azon kaptam magam, hogy odafigyelek arra, amit a vörös hajú néni mesél a húgának, mert hát, ugyebár ezt is megtudtam. Igyekeztem azért a képekre figyelni, és valahol titkon reménykedtem abban, hogy az egyik lépcsőfordulónál ők majd a másik irányba indulnak, de nem így történt. Így alapvetően a hallgatózás lett a fő cselekmény a művelődés és a magyar kultúra magamba szívása helyett. Reméltem, hogy azt azonban nem veszik észre, hogy egyre jobban a történetre fülelek, de velem egyáltalán nem (de a festményekkel sem) foglalkoztak.
A néni fia, Péterke a héten intézte a – nem tudom milyen – cégalapítást 2020-ban. Tulajdonképpen a téma nem érdekelt annyira, hiszen egyelőre eszem ágában sincs saját vállalkozást alapítani, és tulajdonképpen nem is tudok nagy különbséget tenni a kft és bt között sem. No, de a néni aztán minden részletét elmesélte szó szerint a húgának. Igazából még jót is mosolyogtam, mert abban a tipikus öreg nénis stílusban adta elő mondókáját, azaz „Tudod Julikám (így hívták a húgát), ha beütöd az internetbe a topcegalapitas.eu címet, akkor ott megtalálsz mindent, amit tudni kell.” Gyorsan rá is kerestem a címre, vajon jól tudja-e a néni, tényleg létezik-e az oldal. És igen. Valóban, a honlap teljes mértékben erről szól. Pontosabban arról van szó, hogy minden kérdésre meg lehet találni a választ, ami a cégalapítással kapcsolatos, ráadásul cégforma szerint tudunk kutakodni a kérdés-válaszok között.
Ugyebár, jó magyar módjára a piszkos anyagiakra tért rá a történet, mert arról muszáj szót ejteni, főleg ha saját vállalkozást, különösen bt-t alapítottak a családban.
Persze, minden infó a már fentebb is említett weboldalról van – ez is kiderült a nénitől, ha százszor nem említette a cég nevét, akkor egyszer sem.
A jó az egészben ott kezdődik, hogy nincs minimális tőkefeltétele a bt alapításának, de ez persze Péterkének nem lett volna amúgy sem akadály, hiszen az elmúlt éveket végiggürizte, talán Violácska (Julika lánya) is elgondolkozhatna rajta, hallom a jó tanácsokat. Bankszámlát azért kellett ám nyitnia Péterkének, olyan cégeset, mert a saját számláját mégsem lehet használni, ezt is írták a topcegalapitas.eu oldalán. Két külön kassza, el kell különíteni a pénzeket, nem lehet ám vegyíteni a kettőt, még a végén a menye sokat költene a plázában. Aztán nincs ám nagyon a cégalapításnak sem túl nagy költsége, hiszen csak az ügyvédi munkadíjat kell kifizetni, ami csak 16.900 Ft, ha az áfát nem számoljuk. De ezt persze el is engedik ám az irodában, ha azt mondod, hogy azt szeretnéd, hogy ők adjanak neked székhelyet is. Péterke ez utóbbi választotta. Nyilván ez sokkal könnyebb neki, nem akkora macera, nem kell rohangálnia, jut idő a gyerekekre is, mert tudod, hogy az kell.
A tulajdoni lapot szinte ingyen intézik, mert az csak 1.000 Ft. Az áfát, persze nem szabad ám elfelejteni, azt mindenre rászámolják. Bár igazán mondhatnák ám az áfás díjakat, akkor talán még egyszerűbb lenne, még ha nem is olyan hívogatóak az árak úgy. Aztán nincs is több költség, mert nincs illeték, nincs közzétételi díj sem, semmi egyéb.
Látszik, hogy a néni igazán büszke fiára, és tulajdonképpen még én is elgondolkozom, hogy nem egy rossz dolog ez, ha van valakinek valami kivitelezhető ötlete. Nekem valóban nem fordult meg a fejemben sosem, hogy céget alapítsak, vagy akárcsak egyéni vállalkozó legyek.
Azt azért nem mondom, hogy nem úgy jöttem el a múzeumból, hogy nem művelődtem, mert mégiscsak hasznos tudással lettem gazdagabb, de azt nem gondoltam volna szombat délelőtt, hogy ez lesz egy szimplának ígérkező múzeumlátogatásból. De annyi előnye mégis volt, hogy hazatérvén felkerestem én is a fülemben csengő honlapot, és el is határoztam, hogy ha egyszer lesz egy remek ötletem, ami miatt érdemes céget alapítanom, akkor tuti, hogy a topcegalapitas.eu oldala lesz az első. Már csak azért is, mert ahogy láttam, gyakorlatilag az első lépéstől az utolsóig mindenben tudnak segíteni, tanácsot adni. Azt kell, hogy mondjam, hogy így a cégalapítás 2020-ban sokkal könnyebb, mint gondoltam.