Szeptember 11-ről a nagy "keresztény" birodalom elleni csapás, a World Trade Center pusztulása jut eszébe az emberek többségének. Háromszáztíz évvel ezelőtt az oszmán birodalom szenvedett katasztrofális méretű vereséget az egyesült keresztény csapatoktól. A zentai csata híre napok alatt bejárta Európát, a győztesek a kereszténység diadalát ünnepelték a "betolakodó pogányok" felett.

A csata szinte hihetetlen mérlege 20-28 ezer fős veszteség a sok albán harcost és Thököly kurucait is felvonultató török oldalon, és összesen 28 tiszt és 401 közkatona a főként szász, magyar és szerb katonákból álló császári hadsereg részéről, melyet Savoyai Jenő vezetett győzelemre. Elesett Elmas Mehmed nagyvezír, az anatóliai és a boszniai beglerbég, a janicsárok agája, tizenhét pasa és további számos főtiszt. Mihelyt megvirradt, a szövetségesek számba vették a hatalmas zsákmányt: hét honcsok (lófarkas török zászló), 423 kisebb zászló, 80 bronzágyú, három, fémből készült ötcsövű seregbontó és négy vaslöveg, a hadipénztár, valamint a szultán kardja és ezüstkészlete, illetve pecsétje, melyet Rabutin lovassági tábornok erdélyi hadbiztosa talált meg a halott nagyvezír nyakán. Emellett hatalmas lőszer- és élelmiszerkészlet, 9000 szekér, több ezer ló, továbbá több száz szarvasmarha és teve jutott a győztesek kezébe.

Az egész az időzítésen múlt. Az Erdély elfoglalására menetelő hatalmas török sereget a tiszai átkelésnél állította meg és morzsolta fel Savoyai serege. Az átkeléshez állított ideiglenes híd állásait éppen kiépítő török hadsereg nyakába zúdult a csapás. A hídfőt várfalnyi barikáddal vették volna körül, azonban pont a váratlanul érkező támadó csapat felől nyitott és védtelen volt a hadsereg, aztán beszorult a saját maga építette falak, sáncok közé. A törökök visszavonulási útját elvágva borzasztó vérengzés következett úgy a sáncokban, mint a hídnál és a vízben (...) A katona annyira fel volt dühödve, hogy csaknem senkinek sem adott kegyelmet (...) innen van, hogy oly kevés foglyunk esett... a túloldalra nem jutott át több 2000-nél, írja a képen látható Savoyai Jenő. A visszavonulást és az átkelést az egymást taposó pánik is nehezítette.

A csatánál jelen levő II. Musztafa szultán még az éjjel visszavonult Temesvár felé, onnan Belgrádba, majd sietve Isztambulba távozott. Többé szultánok nem vettek részt személyesen hadjáratokban. Az eseményt hónapokig tartó ünneplés követte egyik, vezeklés és gyász követte másik oldalról. Erről egy korábbi cikkünkben olvashatsz bőven.

Zentán ma a csata helyszínén különösen szépen nő a fű, és bár a Tisza medre sokat változott azóta - vagy pont azért -, esélyes, hogy az ember egy-egy gombot, kardmarkolatot találjon a hihetetlen pusztítás emlékeként. Azonban a csata jelentősége nem ebben áll: nem sokat váratott magára, januárra fogalmazódott meg a török békeajánlat, amit egy évre rá a karlóczai béke egyezményesített. Tíz éve, vagyis a csata 300. évfordulója óta szeptember 11-ét a város napjaként ünneplik. Idén már péntek óta tart a dáridó, színjátszó csoportokkal, zenekarokkal, hagyományőrző bemutatóval és Rúzsa Magdi koncerttel. Szerencsére emlékcsatát nem rendeznek.

gyüdi

A csatáról részletesebben: http://crowland.uw.hu/images/csata/zenta.html

A csata utóélete

http://zenta.lap.hu/ linkgyűjtemény

Vote Result